Weboldalunkon sütiket használunk (sajátot és harmadik féltől származót, pl. Google Analytics), hogy oldalaink használatát megkönnyítsük, és kínálatunkat jobban igazíthassuk az Ön érdeklődéséhez. A Nem fogadom el gombra kattintva weboldalaink további használata során csak a technikailag szükséges sütiket alkalmazzuk, az Elfogadom gombra kattintva minden sütit (a marketingtevékenységünket elősegítőeket is) alkalmazzuk. Az Ön hozzájárulása önkéntes és a jövőben bármikor visszavonható.

További információkat adatkezelési szabályzatunkban találhat.

elfogad

Theo Claas – A született diplomata.

"We can't afford that yet – the company has to be doing well first."

Ő volt a család „úriembere”. Sok munkatárs így hívta őt az üzemben, és így hívták a testvérei is, miközben cinkosan összekacsintottak. Minden bizonnyal arra céloztak ezzel, hogy a cég kereskedelmi vezetőjeként a megjelenése mindig kifogástalan volt. De soha senki nem tartotta őt finom modora okán nagyképűnek vagy arrogánsnak.

Theo Claas, aki Franz és Anna Maria Claas legfiatalabb fiaként 1897 májusában született, nyugodt, jó modorú embernek számított. Kedvelte a kifinomult angol stílust, a divatos öltözékeket, a visszafogott eleganciát és az előkelő életvitelt. Kedvelt szivarjait mindig a közelben lévő Bünde nevű szivarüzletben szerezte be. Bölcsnek, jó emberismerőnek tartották, aki mindig diplomatikusan viselkedett, és amikor szükséges volt, egyezségre törekedett.

Theo Claas volt a négy Claas fivér közül az üzletember. Valószínűleg a császári időkben ideális bankár is lehetett volna. Nem a szavak embere volt, inkább hatékonyan dolgozott. A karrierjét stratégiai pontossággal tervezte meg: gyakorlati képzésben vett részt jó hírű jövőorientált cégeknél. Ilyen volt például a Berlin környéki „Heinkel” repülőgépgyártó üzem. A Heinkel a repülőgépgyártásban számított úttörőnek. Merész férfiak repülő dobozokban. A nála kilenc évvel idősebb Ernst Henkel irányításával abban a csapatban tevékenykedett, amelyik repülőgépeket tervezett. Ezt követően Theo Claas „átigazolt” a „Rumpler” berlini repülőgépgyárhoz. Ezután azonban a litvániai Vilniusban dolgozott egy hídépítési projektnél. Majd megint éles váltás következett, amikor részt vett a német történelem első tengeralattjárójának megépítésében a kieli „Germaniawerft” hajógyárban. 1916 őszén azonban őt is – ahogyan korábban a három fivérét – behívták katonának.

Mind a négyen épségben érkeztek haza Harsewinkelbe, de a harswinkeli üzem létesítése nagyon nagy energiákat követelt a Claas fivérektől. Theo Claasnak lehetősége lett volna újra élénk társadalmi életet élni, de a cég többet jelentett számára. Amikor néhány barátja hívta, hogy lépjen be a tekeklubjukba, kategorikusan elutasította a felkérést. A tekeklubtagság felesleges kiadást jelentett volna, amit nem engedhetett meg magának: először fel kellett virágoztatnia a céget. Következetesen és takarékosan vezette a feltörekvő vállalatot. Három idősebb fivére egyenrangú partnereként Theo gondoskodott arról, hogy a cég mindig elegendő saját forgótőkével rendelkezzen. A szivar volt fontos számára és a híres tengerészmondás, hogy folyton legyen egy tenyérnyi víz a hajó alatt.

Cégvezetőként pedáns volt mint egy porosz tisztviselő és okos mint egy francia diplomata. Sikeresen vezette a céget az 1945 utáni zűrzavaros időkben is, amiben a legnagyobb segítsége August felesége, Paula Claas lett. Ebben az időszakban Paula Claasnak egyedüli aláírási jogot adtak arra az esetre, ha Theóval történne valami. Paula Claas már egyébként is évtizedek óta bírt közös aláírási joggal.

Különösen a háború utáni bizonytalan időkben, amikor eleinte semmi forgalmuk nem volt, csak lassan indult be az üzlet, pont egy olyan ember kellett a cég élére, mint Theo Claas. Finom érzéke, ügyes tárgyalókészsége az új bürokrácia képviselőivel és a munkatársak iránti mély felelősségérzete segítették hozzá ahhoz, hogy megakadályozza a sértetlen vállalat részleges feldarabolását.

Sikerült meggyőznie a brit katonai hatóságokat a CLAAS SUPER jó minőségéről, így a kombájnokat a szigeten tesztelték és jónak találták azokat. Ezután az üzem sok más német vállalatot megelőzve, először kapta meg a termeléshez szükséges anyagot, és megkezdődött az export Angliába.

1948-ban Theo Claas ezt írta az üzemi újság, a „Der Knoter” első számában: „Ha nem kaptuk volna meg ezeket az exportmegrendeléseket, még a jelenleg 320 fős dolgozói gárdánk felének sem tudnánk munkát adni.” Theo Claas a számok embere volt. Jól bebiztosított beszerzési árakkal, pontos forgalmi kimutatásokkal és gazdaságos munkamódszer ellenőrzésével adott szilárd alapot érveinek a viharos családi vitákban. Állandóan naprakész volt a megcáfolhatatlan adatok és tények vonatkozásában. Ezek pedig gyakran hozzájárultak ahhoz, hogy a családi döntéseket jó irányba terelje. Theo Claas 1952. augusztus 30-án, 55 éves korában halt meg.