Weboldalunkon sütiket használunk (sajátot és harmadik féltől származót, pl. Google Analytics), hogy oldalaink használatát megkönnyítsük, és kínálatunkat jobban igazíthassuk az Ön érdeklődéséhez. A Nem fogadom el gombra kattintva weboldalaink további használata során csak a technikailag szükséges sütiket alkalmazzuk, az Elfogadom gombra kattintva minden sütit (a marketingtevékenységünket elősegítőeket is) alkalmazzuk. Az Ön hozzájárulása önkéntes és a jövőben bármikor visszavonható.

További információkat adatkezelési szabályzatunkban találhat.

elfogad

Franz Claas – Gépészmérnök és konstruktőr.

"Beszél az anyaghoz"

Az ifjabb Franz Claas 1890-ben született a család harmadik fiaként. Az apja Franznak talán már a névadással is a gépgyártás iránti szenvedélyét kívánta átörökíteni a következő generációra, hiszen a gépek és a technológiai problémamegoldások iránti fogékonyságot a fia is örökölte.

Alig kinőve a gyermekkorból, az ifjabb Franz feladata lett az apja portáján található malom zavartalan működésének felügyelete. Az ottani esztergapad kulcsfontosságú volt a javítások és az alkatrészutánpótlás szempontjából, mert ezeket természetesen saját maguk készítették, és itt tervezte az ifjú Franz az első gépeit és modelljeit. Amikor aztán később a fűrészmalom megkezdte működését, itt is ő vált a műszaki munkafolyamatok felelősévé.

1914-ben, az első világháború kitörésekor – gépészeti és műszerészi ismereteinek köszönhetően - fegyvermester lett. A zsákmányolt fegyvereket úgy kellett átalakítania, hogy azok illeszkedjenek a német fegyverrendszerbe. Egy ősrégi pedálhajtású esztergapadon, fő feladatának elvégzése mellett, szivarvágókat és főzőedényeket is készített bajtársai számára: ő volt a gyakorlati szakember.

A Claas fivérek vállalatának első hónapjaiban gyakran kellett rögtönözni. Akkoriban, 1919-ben röviddel a háború után az általános nyersanyag-szűkösség miatt először régi szalmakötözőkből készítették az első új gépeket. Franz képes volt a nyersanyagok és a technikai összefüggések iránti érzékének köszönhetően, minden külső nehézség ellenére, a normák összeegyeztetésére, a folyamatos gyártás felépítésére. „Beszél az anyaghoz.” – mondták róla elismerően az üzemben.

Már korán felismerte, hogy a magas minőségi követelményeknek megfelelő, zökkenőmentes termelés nagymértékben függ a modern technikával felszerelt üzemtől és az intelligens, jó minőségű szerszámoktól, sőt azok feltétele. Célja az volt, hogy a CLAAS-nak saját szerszám- és gyárteszközgyártása legyen-

1928-ban aztán elérkezett az idő. Franz Claas saját részleget alakított ki: a „szerszámüzemet”. Itt vezetése alatt közös térben dolgozott minden lakatos és esztergályos. Franz Claas pedig megtervezte és legyártotta az összes szükséges berendezést és gépet, amelyekre a termeléshez szükség volt.

Vegyük magunk kézbe a dolgokat, gyártsuk le magunk ahelyett, hogy máshonnan szereznénk be. Függetlenítsük magunkat a beszállítóktól és a minőségi normáktól – ezek azok a gondolatok, amiket minden Claas fivér magáévá tett. Franz Claas ezt nagyon érthetően így fogalmazta meg: „A szerszámgyártáshoz először idegen üzemeket vettünk igénybe és így másoktól függtünk. A saját szerszámkészítő műhely teljes körű felszerelésével és folyamatos modernizálásával most már képesek vagyunk minden meglévő és a továbbiakban elkészítendő szerszámot saját magunk előállítani.”

„A szerszámkészítés atyja” – így nevezték tisztelettel a dolgozók. Amikor 1945 után az üzlet egyre inkább nemzetközivé vált, Franz Claas gyakran utazott az USA-ba fiával, Güntherrel, hogy szerszám vásárokat nézzenek meg és megismerkedjenek a legmodernebb üzemi felszerelésekkel. „Csak akkor lehetünk versenyképesek” – hangzott a hitvallása – „ha a legjobb áll rendelkezésünkre.”

A CLAAS-nál pedig büszkén mérték saját vállalatuk teljesítőképességét a gépi felszereltség szintjéhez. „1962-ben műhelyünk több mint 2000 modern és legmodernebb szerszámgéppel és több mint 6000 kivágószerszámmal és készülékkel rendelkezik.”

Franz Claas nagyon szerény ember volt. A személyes hírnév és a közfigyelem nem nagyon érdekelték, inkább csendben tevékenykedett. Családja – felesége Christine és három gyermeke: Walter, Günther és Helga – jelentette száméra a nyugalmat és a feltöltődést. A gyermekeivel és a kutyájával közös kötelező vasárnapi sétájuk is rendszerint a gyár területére vezetett.

Feleségével együtt fontosnak és elengedhetetlennek tartotta, hogy a fivéreivel feltétel nélkül összetartsanak és a CLAAS család sorsa sikeres legyen.

70. születésnapjára Franz Claas megkapta Harsewinkel városának díszpolgári címét és az első osztályú német szövetségi érdemkeresztet, Németország legmagasabb kitüntetését. Az egyház érdekében végzett érdemeinek elismeréséül a 75. születésnapjára őszentsége VI. Pál pápa megbízásából a Szent Szilveszter rend lovagkeresztet adományozták neki. Franz Claas már nem érhette meg a saját leányvállalata, a „CLAAS Gyártástechnológia” alapítását. Ez a fejlődés addigi csúcspontját képezi, ami közvetlenül ifjabb Franz Claasra vezethető vissza. Az ifjabb Franz Claas, a „szerszámkészítsés atyja” 1965. december 24-én hunyt el.