Bernhard Claas – A megbízható ember.
"Az üzemünk most már olyan nagy, hogy ideje a jövőre is gondolnunk."
Bernhard volt a legidősebb a Claas fivérek közül. Az 1920-as évek fiatal vállalatának olyan valakire volt szüksége, mint ő, aki nyugalmát és élettapasztalatát megfelelő rálátását, mezőgazdasági szakismeretét, valamint széles körű általános tudását a vállalat szolgálatába tudta állítani.
Bernhard 1885-ben születet szülei clarholz-heerdei birtokán, a Harsewinkellel szomszédos településen. Elsőként őt hívták be a hadseregbe. Ott gyorsan hírnevet szerzett magának a mezőgazdasági gépek szakértőjeként. Az első világháborúban az észak-franciaországi harcmezők közepén egy olyan egységhez rendelték, amelynek az volt a feladata, hogy a francia parasztok mezőgazdasági gépeit és lokomobiljait megjavítsa a közelgő aratásra.
Konkrétan a számára jól ismert cséplőgépek, vontatók és később tejcentrifugák technikájával foglalkozott egy kis gyárban. Mezőgazdasági, továbbá műszaki háttere valószínűleg döntően befolyásolta, hogy Bernhard Claast hová osztották be a háború alatt. Talán a háború alatti tevékenysége is meghatározó hatással volt a Claas fejlődésére a következő évtizedekben.
Bernhard Claas ezzel akaratlanul is megtette az egyik legfontosabb lépést a vállalat felemelkedése felé. A seregben a felettesét Karl Vormfeldenek hívták, gazdasági tisztként az ő felügyelete alá tartozott minden mezőgazdasági gépgyár a megszállt Franciaországban ás így Bernhard Claas is.
Vormfelde Vesztfália keleti részéből, Enger közeléből származott. A háború után, amikor Karl Vormfelde a bonni egyetemen a mezőgazdasági technológiai tanszék vezetője lett, Bernhard Claas egy újságcikkben találkozott a nevével. Írt néhány barátságos és udvarias hangvételű sort Vormfeldenek: Vajon emlékszik-e még rá? A professzor emlékezett, így újból felvették a kapcsolatot egymással. Karl Vormfelde a CLAAS-szal együtt fejlesztette ki az első európai kombájnt és mindig is bizalmasa és jó barátja maradt a vállalatnak. A szakma ma az európai arató-cséplőgépgyártás élharcosának tartja, akkoriban azonban még csak magányos farkas volt.
Berhard minden fontos vállalati döntésnél jelen volt, anélkül, hogy tolakodó lett volna. Szerették csendes, nyugodt természetét és legidősebb testvérként adott bölcs tanácsait. Talán ezért is tudott jól kijönni a fivéreivel.
Bernhard Claas szerette a nyugalmas életet Harsewinkelben a CLAAS főbejárata melletti portásházikóval szembeni kis épületében. Örömét lelte a jószomszédi kapcsolatokban, melyeket feleségével, Käthe asszonnyal együtt ápolt. Szoros barátság fűzte Josef Heitmann építési vállalkozóhoz.
A CLAAS dolgozói nagyra becsülték őt. Bár munkaköri leírás nem határozta meg a hétköznapjait, de törődött a „műhelyével” és az „embereivel”. Minden napját az üzemben töltötte és minden művelettel messzemenően tisztában volt. A munkatársai is bizalmukba fogadták. Ellenőrzött, anélkül, hogy bárki megsértett volna. Rendkívüli megfigyelőképességet tulajdonítottak neki. Ha visszásságokat vagy gazdaságtalan működést látott, megszüntette azokat. Feltűnés nélkül, néha szótlanul, de szociális szempontból mindig vállalhatóan. Javított a vállalaton, anélkül, hogy a feje tetejére állította volna.
Alapelvét, hogy csak az a jó, ami használ a vállalatnak, bizonyára sosem fogalmazta meg így, de ő maga e szerint élt. Legnagyobb csapatjátékosi teljesítményét a későbbi években nyújtotta. Mivel nem voltak gyermekei, társasági részesedését átruházta Theo testvérére: „A mi Theónk ez idáig nem volt résztulajdonos. Most már van családja. Käthe és én egyetértünk abban, hogy visszalépjek társasági tulajdonosi szerepkörömből és részesedéseimet Theonak adjam. Az üzemünk most már olyan nagy, hogy ideje a jövőre is gondolnunk.” Bernhard alkalmazotti szerződést kapott dupla művezetői fizetéssel, valamint továbbra is ingyen lakhatott az akkori iroda fölötti lakásban. Bernhard Claas 1955. február 18-án hunyt el Bielefeldben.