August Claas – Álmodott egy jövőt és megalkotta azt.

"Akkor hát megcsináljuk egyedül."

Egy embert gyakran a saját mondásaival lehet legjobban jellemezni, és egészen bizonyos, hogy August Claas bemutatására nem találhatnánk megfelelőbb mondatot a következőnél: „Akkor hát megcsináljuk egyedül”. Ezt akkor mondta, amikor be kellett látnia, hogy senkit nem talál a német mezőgazdasági gépgyártók közt, aki készen állna arra, hogy vele együttműködve az első európai kombájn kifejlesztésén dolgozzon.

A kitartás és a saját képességeibe vetett hit vezérfonálként húzódott végig August Claas életén. 1887. december 15-én szülei második fiaként jött világra. A családban korán felismerték, hogy August képes kezében tartani a gyeplőt. A döntések felvállalásához szükséges bátorsága és az, hogy jó érzékkel ismerte fel, mikor érdemes kockáztatni, ideális vállalkozóvá tették.

Így már a szülei gazdaságában is egyfajta vezető szerepet töltött be. Amikor például apja gazdaságában az első szalmakötöző gépek tönkrementek, ő oldotta meg a problémát. Nemcsak a gépeket volt szükséges megjavítani, hanem az ügyfeleket is meg kellett nyugtatni. És amikor apja üzeme a pénzügyi csőd szélén állt, gyors elhatározással bejelentett egy vállalkozást a saját nevére. Ez a bátor lépés vezetett végül 1913-ban a mai cég megalapításához.

A „látnok” kifejezést gyakran használják könnyelműen, profán jövőbeli tervek jellemzésére, de August Claasnál a „látnok” kifejezés azt a tulajdonságot tükrözte, ami őt, az egyébként pragmatikus műszaki érzéke mellett meghatározta. Már nagyon korán ráérzett, hogy a mezőgazdaságnak a jövőben nagy szüksége lesz komplex megoldásokra. Ebben az összefüggésben egy kombájn csak egy kis darabja egy jóval nagyobb láncolatnak - még akkor is, ha fontos szereppel bír.

August Claasnak köszönhető az, hogy a vállalat rohamosan nőtt, az egykori kis üzem egy világméretű konszernné nőtte ki magát. Nemzetközi elismerések, érdemrendek és érmek, műszaki kitüntetések és számtalan szabadalom bizonyítják a vállalkozás sikerét.

Hithű katolikus volt, aki fivéreivel együtt mindent megtett annak érdekében, hogy a közös üzletet sikeresen útnak indítsa. Amikor August Claas megismerkedett egy Paula Siepenkort nevű fiatal diáklánnyal, aki a Lipcsei Mezőgazdasági Vásáron a CLAAS cég standjánál tolmácsként dolgozott, szinte azonnal – még ha félve is – megkérte a kezét. Nem sokkal később beszélt róla, milyen boldog, hogy Paula személyében egy ilyen szeretetreméltó feleséget talált, akivel tökéletes egyetértésben élhet. Az összefogás nemcsak az egyre növekvő családban volt jelen, hanem a prosperáló vállalkozásban is.

Gyakran szakított időt arra, hogy Helmut, Irmgard és Reinhold nevű gyermekeiknek esténként kalandos történeteket meséljen, amikben az üzem gépei jutottak főszerephez. Ezekben a kedves mesékben, amiket ő maga rögtönzött, a szerszámgépek és az autók beszélni is tudtak. Arról panaszkodtak, hogy nem olajozták meg őket időben. Vasárnap délutánonként az egész család kutyástól kirándulni járt. A Harsewinkelt körülvevő erdőkben megismertette gyermekeivel a növények világát, kis ágakból pedig „furulyasípot” faragott nekik.

A vadászat volt az egyik kedvenc időtöltése. A vadásztársakkal való összejövetelek ugyanúgy hozzátartoztak a szabadidős programjaihoz, mint a mezőgazdaságban tevékenykedő barátaival eltöltött közös beszélgetések a vesztfáliai kisvendéglőben vagy az esti italozások. A család és az ismerősök kedvesen csak úgy hívták, hogy „De Buer” (ami a földműves kedves, tájnyelvi megnevezése).

Mivel saját gazdaságot is igazgatott, gyakran megvitatta más gazdákkal a szántás-vetés körüli teendőket vagy a betakarítás legkedvezőbb időpontját. A kukoricatermesztésben és a szilázs készítésben egyike volt a környék legjobb gazdáinak. August Claast az állattenyésztés szintén érdekelte. Szenvedélyes marhatenyésztő volt, és elsők között honosította meg a környéken a skót Aberdeen Angus fajtájú marhát, illetve a francia Charloais-t, és a saját tenyésztésű feketetarka szarvasmarha állományával keresztezte.

Tevékenységének középpontjában mégis a mezőgazdasági gépek gyártása állt. A családi üzem kudarcosabb időszakaiban is, amikor a gondok már-már maguk alá gyűrték, kitartásával, optimizmusával és szakértelmével sikerült felülemelkednie a nehézségeken. Hű maradt a mottójához: „Akkor hát megcsináljuk egyedül.” August Claas 94 évet élt, 1982. április 12-én halt meg.